Trail-O
Trail-O
A Trail-O versenyszámot alapvetően a mozgássérülteknek találták ki, de bárki részt vehet rajta, hiszen különböző kategóriákban folyik a versengés. A szakág nevét már többen megpróbálták átültetni a magyar nyelvre, de eddig nem sikerült igazán jó kifejezést találni.
Aki a tájékozódási képességét fejleszteni akarja annak kimondottan ajánlott a versenyen való elindulás legyen mozgáskorlátozott, vagy sem! A részvételhez semmilyen speciális felszerelésre nincs szükség! Nem árt ha van nálad egy tájoló, de ezen kívül nem szükséges más! Utcai ruhában sétálva részt vehetsz a versenyen! Amennyiben mozgássérült vagy a kerekesszékedben kényelmesen végiggurulhatsz a kijelölt útvonalon. Időd van rengeteg, ugyanis a szintidő az egy-két kilométeres pályán rendszerint másfél és két és fél óra között van.
A Trail-O verseny szabályai:
A rajt pillanatában kapsz egy tájfutó térképet melynek méretaránya: 1:3000, 1:4000 vagy 1:5000 és megkapod a versenyzőkartonodat is. A térképre be vannak rajzolva a pontok, melyeket a megadott sorrendben a kijelölt útvonalon meg kell közelítened az úgynevezett "nézőpontig". A nézőpontból "nézve" a megkapott pontmegnevezés (szimból) és a térkép alapján ki kell választanod azt a pontot ami szerinted a térképen jelölt helyen van és a versenyzőkartonra a megfelelő választ kell megadnod.
Minden pontnál vannak úgynevezett "álbóják", melyek rossz helyre vannak kihelyezve. Természetesen úgy, hogy minél nehezebben lehessen kiválasztani az "igazit". Sőt van olyan is, amikor egyik bója sincs jó helyen! Ne lepődj meg, ha a nézőpontban állsz, és nem látsz minden bóját! A pontok ugyanis úgy vannak elhelyezve, hogy ülő helyzetből lehessen látni mindegyiket. Elvégre a kerekesszékes versenyzőknek is jól kell látniuk a pontokat! Tehát ha nem látod az összeset, akkor tessék leguggolni! Ez a verseny alatt a legnehezebb fizikai feladat! Azt, hogy hány bóját kell látnod az adott pontnál, azt a pontmegnevezés második oszlopából tudhatod meg! A-E, jelölés esetében öt bójának kell kint lennie (A, B, C, D, E)! A-D jelölés esetén csak négynek (A, B, C, D), A-C esetén háromnak (A, B, C)!
Ha látod mindegyik bóját, és kiválasztottad a szerinted megfelelőt, akkor a nézőpontból nézve balról jobbra indulva nevezd el őket A-B-C-D-E jelűeknek. A versenyzőkartonon arra a helyre kell bélyegezned, ahol az általad kiválasztott bója betüjelét látod. Tehát, ha balról a harmadik bója van szerinted jó helyen akkor a "C" helyre kell jelölnöd, és ezután mehetsz tovább a következő pontra! A nézőponttól előre és hátra lehet mozogni, csak az utat elhagyni nem lehet. Ha a térképen x-szel van egy út/ösvény jelölve vagy ha a terepen szalag van lefektetve, arra tilos a haladás. Egyébként utakon mozoghatsz. Így kell haladnod pontról-pontra a kijelölt útvonalon előre, míg a célt el nem éred!
Vigyázat! Van olyan eset is, mikor egyik bója sincs a jó helyen! Ilyenkor a versenyzőkartonon az adott sorban az utolsó a "Z" helyre kell jelölni! A "komolyabb" versenyeken van még egy plusz nehezítés! Vannak úgynevezett gyorsasági pontok, melyek nincsenek rárajzolva a térképre. Ezeknek a pontoknak a nézőpontjában megállva, ha nem vagy mozgássérült akkor leülve, ott a helyszínen kapod meg a pont térképrészletét, és a pontmegnevezését. A térkép kézbevételekor elindítunk egy stoppert, és amikor kiválasztottad az általad jó helyen levő bóját, akkor leállítjuk. Itt legfeljebb egy perced van a válaszadásra, ezután leállítjuk az órát. Az általad kiválasztott bója jelét, és a kiválasztás alatt eltelt időt másodpercben ráírjuk a versenyzőkartonodra. Holtverseny esetén, ha több versenyző is eltalálja az összes jó bóját, a nyertes az, akinek a legrövidebb az időmért pontoknál az ideje!
Fotók a sprtágról itt tekinthetők meg.
Sítájfutás
Sítájékozódási futás
A sítájékozódási futás terepen művelt téli állóképességi sport. A nyári hónapokban űzött egyéb tájékozódási sportokhoz hasonlóan a sítájékozódási futás is igen magas fokú fizikai és szellemi erőnlétet igényel.
Egy élvonalbeli sítájfutónak kiváló sítudásra és térképolvasó készségre – és ezek kombinálásának képességére van szüksége. A sportolónak minden versenyen útvonalválasztási döntések százait kell meghoznia nagy futósebesség mellett.
Az előkészített sínyomvonalak különböző minőségűek. A verseny során a sítájfutónak kell eldöntenie, hogy melyik a leggyorsabb útvonal az ellenőrző pontok között. Az útvonalválasztás a sínyomvonalak minőségén, a szintkülönbségen és a távolságon alapul, mindezen információk a térképről olvashatók le.
A fizikai igénybevételt tekintve a sítájfutás a maratoni futáshoz vagy a sí-terepfutáshoz hasonlítható. A sítájfutásban eredményes versenyzőnek kiválóan kell ismernie az összes síelési technikát, a klasszikus és szabad stílust, a lesiklást és a fordulási módszereket.
A sítájfutó világbajnokság az a hivatalos esemény, ahol a sítájfutó világbajnoki címeket odaítélik. A világbajnokságokat minden páratlan évben rendezik meg. A programon sprint-, közép- és hosszú távú illetve váltóversenyek szerepelnek nőknek és férfiaknak egyaránt.
A világkupa egy hivatalos versenysorozat annak eldöntésére, hogy az adott szezonban kik a világ legjobb sítájfutói. A világkupát minden évben megrendezik.
Az 1890-es évekbeli eredetével a sítájfutás nagy hagyományú sportnak számít. A sítájfutás elfogadott olimpiai sportág.
Felszerelés:
VERSENYFESZERELÉS: A sítájfutók ugyanazokat a versenysíket, botokat, ruhát, cipőket és kötéseket használják, mint a sí-terepfutók.
TÉRKÉPTARTÓ: A mellkasra erősített speciális térképtartó teszi lehetővé a térkép olvasását versenysebesség illetve teljes sebességű síelés közben.
TÉRKÉP: A rendezők által biztosított térkép ábrázolja a felkeresendő ellenőrző pontokat. A térkép olyan, hogy minden információt megad a versenyző számára annak eldöntéséhez, hogy melyik útvonal a leggyorsabb a nyomvonalak minősége, a szintkülönbség és a távolság alapján.
TÁJOLÓ: A tájolót a térképtartóhoz vagy a versenyző karjához erősítik.
ELLENőRZő KARTON: A versenyző karjához erősítik az ellenőrző kartont is. Az ellenőrző pontokon ennek érvényesítésével történik a pont felkeresésének igazolása.
Tájkerékpározás
Tájékozódási kerékpározás
A tájékozódási kerékpározás állóképességi sport, amely a tájékozódási és mountain bike sportolókat egyaránt vonzza. A szükséges legfontosabb tájékozódási képességek az útvonalválasztás és a térképmemorizálás képessége.
Az élvonalbeli versenyző nem nélkülözheti a kiemelkedően jó kerékpárkezelési készségeket és a meredek emelkedőkkel illetve lejtőkkel való szembeszállás képességét.
A környezet védelmének biztosítására a versenyzők nem hagyhatják el az utakat és ösvényeket.
A tájékozódási kerékpározás a Nemzetközi Tájékozódási Szövetség által felügyelt sportágak közül a legfiatalabb. Eredete az 1980-as évekre vezethető vissza, azokban az országokban kezdték el klubszinten művelni, amelyekben a terepkerékpározás népszerű sport volt. 1997-ben már 12 országban volt nemzeti bajnokság – és ez a szám gyorsan emelkedik.
A tájékozódási kerékpározásban évente rendeznek világbajnokságot.
Felszerelés:
TÉRKÉP: A rendezők által biztosított térkép speciális tájékozódási kerékpáros térkép, sítájfutó térkép vagy módosított tájfutótérkép lehet.
TÁJOLÓ: A tájolót a versenyző karjához vagy a térképtartóhoz erősítik.
TÉRKÉPTARTÓ: A kerékpárhoz vagy a versenyző mellkasához erősített térképtartó (térképtok) megállás nélkül, nagy sebesség mellett is lehetővé teszi a térkép olvasását.
SISAK: A kemény sisak viselése kötelező.
KERÉKPÁR: A versenyzők robusztus felépítésű mountain bike-okat használnak. Biztonsági okokból a rendezők a start előtt ellenőrzik a kerékpárok állapotát (pl. a fékeket).
SZERSZÁMOK: A versenyzők szerszámokat és tartalék alkatrészeket vihetnek magukkal, de nem kérhetnek vagy fogadhatnak el segítséget a javítások elvégzéséhez.
Tájékozódási futás
Tájékozódási futás
A tájékozódási futás nagy szellemi erőfeszítést igénylő állóképességi sport. Nincs jelzett útvonal – a futó a pálya teljesítése közben térképpel és tájolóval tájékozódik.
A térkép részletes információt ad a terep olyan tulajdonságairól, mint a domborzat, a talaj felszíne, akadályok stb. A tájékozódási futásban az eredményességhez a sportolónak kiváló térképolvasási és koncentrációs képességekkel kell rendelkeznie, emellett nagy sebességgel futva gyorsan kell döntenie a legjobb útvonal mellett.
A tájékozódási futók változó minőségű talajon, érintetlen erdei terepen vagy nyílt emelkedőkön illetve lejtőkön futnak – terepfutás ez a szó igazi értelmében. Ennél fogva figyelemre méltó testi erőre és mozgékonyságra van szükségük. A 3000 m-es akadályfutáshoz vagy a maratoni futáshoz hasonló erőnléttel kell rendelkezniük.
Igen sokféle tájékozódási versenyt ismerünk: egyéni és váltóversenyek, igen rövid távú parkversenyek és maratoni hegyi versenyek. A fejlámpa segítségével teljesített éjszakai verseny is a tájékozódási futás egyik népszerű formája.
A világ legjobb tájékozódási futói minden évben megküzdenek a világbajnoki címekért és a világkupa megszerzéséért. A világbajnokság programján a férfiak és a nők számára is négy verseny szerepel; sprint, középtávú, hosszú távú és váltóverseny.
A tájékozódási futás 1977-ben elismert olimpiai sportág lett.
Felszerelés:
VERSENYRUHÁZAT: Könnyű, rugalmas, az aljnövényzet ellen védő ruha, amely átnedvesedve is maximális mozgási szabadságot biztosít.
CIPő: Könnyű, erős, csúszásbiztos talpú cipő, amely biztos tapadást tesz lehetővé minden talajon – a sárt és a csupasz sziklát is beleértve.
TÉRKÉP: A rendezők által biztosított térkép a pályát ábrázolja a felkeresendő ellenőrző pontokkal. A térkép kialakítása olyan, hogy részletes információt ad a terepről – domborzatról, talajfelszínről, és olyan képződményekről, mint kövek vagy sziklafalak.
TÁJOLÓ: A versenyzők számtalan kitűnő tájolótípusból választhatnak. A tájolókat alapvetően két fő típusba sorolhatjuk: lap- és ujjtájolók.
ELLENŐRZŐ KARTON: Annak igazolására, hogy megfelelő sorrendben felkeresték az összes ellenőrző pontot, a versenyzőknek minden ponton érvényesíteniük kell ellenőrző kartonjukat, illetve az annak megfelelő elektronikus eszközt.