Laci bácsi bajnok!
Újabb fényes érem került a Pécsi Orvosegészségügy Tájékozódási futó szakosztályának vitrinjébe. Mindnyájunk által szeretett és tisztelt szakosztályvezetőnk, Tihanyi László doktor úr aranyérmet szerzett a Bükk-fennsíkon megrendezett Középtávú Országos Bajnokságon.
Érett ez a siker. Hosszú, fáradságos munka gyümölcse.
Röviden kitérnék sportolói életútjára.
Született 1936.08.29.-én egy verőfényes szombati napon
Budapesten, mint egészen kicsi csecsemő. Szülei már fiatalon beiratták általános iskolába,
ahol kitűnt társai közül szorgalmával és különleges feladatmegoldó készségével.
Nehéz idők voltak. Sokat olvasott, híres emberekről, utazókró, orvosokról. Talán ekkor fogant meg benne a gondolat, hogy embertársai
megsegítésére fordítja életét.
Középiskola
után felvették az Orvosi Egyetemet. Sikeresen felvételt nyert, majd évek
múltán kitűnő eredménnyel végzett. 1960-ban, mint ifjú orvospalánta lépte át a
felnőttkor küszöbét.
Átérezvén
a sokat emlegetett mondást: „ép testben ép lélek”, a különböző sportok
területén történő szárnypróbálgatásai után rálelt az „Ő sportjára”, a
tájfutásra, melyben megtalálta, amit keresett: a mozgás mellett a természet
szépségét, a fizikai, szellemei és lelki küzdelem összehangoltságát, a vidám
baráti társaságot.
Társai
felfigyelve kiváló tulajdonságaira megválasztották a Pécsi Orvosegészségügyi SK vezetőjévé, majd látván odaadását és önzetlen
szolgálatát megválasztották a Baranya Megyei Tájékozódási Futó Szövetség elnökének, mely pozíciót
napjainkban is sikerrel lát el. Munkája elismeréséül Skerletz Iván díjjal
jutalmazták.
A
több évtizedes csendes munka és poroszkálás után végre ragyogó
sportteljesítménynek is örülhettünk.
2012.
június 23.-án Bükkfennsíkon került megrendezésre a Középtávú Országos Bajnokság.
A rövid távhoz sosem volt kellően robbanékony, a hosszú távon a túlzottan
masszív csontozata hátráltatta a jó eredmény elérésében. A középtáv, sok közeli
pont, sok precíz technikai feladat. Reméltük, hogy eljött az idő.
Megelőző
este szobatársai szemük sarkából csendben szemlélték Laci bácsi arcán alig
észrevehető feszültséget. Még Gyurka is lábujjhegyen érkezett meg esti
körútjáról, hogy ne zavarja meg a „Nagy Öreget”.
Felvirradt
a verseny napja. Csendes öltözködés, könnyű, de alapos bemelegítés. Az országos
döntőre már csak öten neveztek. Vannak jobb futók, de a pálya fifikás, Laci
pedig rutinos és precíz.
Eldördült a rajtpisztoly. Nem kezd gyorsan, hiszen be kell
osztani az erőt. Elnyeli az erdő, jó fél óra magányos küzdelem vár rá.
Mi lélekben vele vagyunk, szurkolunk neki. Jó verseny, jó
szurkolás. A célba úgy érkezik, mint görög kollegája az Athéni piactérre. A
különbség, hogy nem tudja, hogy győztünk, és hogy folytatja földi pályafutását.
A percek kínos lassúsággal vánszorognak, míg végül a
hangszóróban felharsan a titokban remélt mondat: Férfi 75-ös kategóriában
bajnok: Dr. Tihanyi László, POEÜ!
Köszönjük Laci, sok sikert a továbbiakban is! Most már menni fog…
Tóth Jancsika