Finnországi élmények
Május 29-én repültem Finnországba, hogy megkezdjem két hetes utazásomat az 1000 tó országában és felfedezzem a jobbnál jobb tájékozódási futó terepeket. Első utam Hämeenlinna városába vezetett. A város gyönyörű tóparton fekvő Hämeen váráról ( vár= linna) kapta a nevét. Itt töltöttem egy éjszakát három mókás orosz csapattársam társaságában. A környék tele van szebbnél szebb tavakkal és körülöttük erdőkkel. A legjobb terep 20 perc futással érhető el. A többi 5 percre volt a szállásunktól. A hétvégén részt vettem a Finn Országos Sprint Bajnokságon .
Nagyon nagy élmény volt. A selejtező csoportomban én voltam az első rajtoló és sokáig vezettem az eredménylistát, végül a 4. helyen jutottam döntőbe. A döntő technikailag egyszerű, ellenben nagyon gyors tempót kívánt. A 17. helyen értem célba 1 perc 10 másodperces hátránnyal.
Ezt követően majd egy hétig maradtam Turenki városában, szinte minden nap kimentünk a 1998-as Világ Kupa terepeire. A terep nagyon változatos, hol kisebb nagyobb kúpok, hol nagyon sok kallió egymás hegyén hátán, és töbrök színesítették. Rengeteg tapasztalattal gazdagodtam ezen edzések alkalmával. Csütörtökön egy 40 fős tömegrajtos versenyen indultam, a 200 eurós fődíj igen nagy motiváció adott jó eredmény eléréséhez. A 8. helyen végeztem, de a nyeremény ”szobán” belül maradt, mert Katja a csapattársam győzedelmeskedett egy kiegyensúlyozott futással a mezőny előtt. A terep egész érdekes, sok helyen sűrü fenyvesek, nehéz láthatóság és lapos domborzati formák. A sprinten elért eredményem alapján rajthoz állhattam a szombati Huippuliiga elit szériájában és versenyezhettem a legnagyobbakkal, Minna Kauppival, Heli Jukkolával, Marika Mikkolával és sok más élmezőnyhöz tartozó kitűnőséggel. GPS-t viseltem a hátamon, és kamera követte utamat a rajtbójáig, ahol eltűntem a sűrű nyírfarengetegben. Az átfutón tűntem fel ismét jó pár perc hibázás után, majd a célban, nyakamon a mögöttem rajtolók seregével. Fantasztikus versenyt tudtam a hátam mögött, a terepen a hibáim ellenére mindig el tudtam tájékozódni és ez első lépésben elégedettséggel töltött el. A következő három napon Tamperében tartózkodtam és a Jukola váltóra edzettem. Tampere mellett rendezték 2001-ben a Világbajnokságot, Makrai Évi kölcsönadott térképeiről már ismerősek voltak a terepek, nagyon vártam, hogy futhassak rajtuk. Nagyszerő technikás nehéz terepek, tele kalliós felszínekkel. Majd következett a Forssa Games , ahol már nagyon sok magyar résztvevő is rajthoz állt és megérkeztek pécsi klubtársaim is. Évivel együtt melegítettünk a rajtba menet, mert a finnek hatodik érzéke folytán egymás után sorsolták be a három magyar női versenyzőt, Gyurkó Fannit, Sebők Évit és jómagamat. A következő két napban Hämeenlinna-ban végeztem felkészülésem utolsó „simításait” a világ legnagyobb tájékozódási futóversenyére a 60. jubileumi Jukola és Venla váltóra. Június 14-én elérkezett a nagy nap és délelőtt 10 órakor elindult kis csapatunk Kanaa városába, mely otthont adott az idei váltó versenynek. Hosszú kocsisor jelezte, hogy közeledünk célunk felé. Majd egy kilométeres séta a klubsátrakhoz. Találka a csapattársakkal, és megbeszélés. Készülődés a versenyre. Egy óra múlva eldördült a rajtpisztoly és 960 női váltó indult el hatalmas iramban a rajtbója felé. Majd eltőntek a fák között. Három órával később a Hämeenlinnan Suunnistajat kettes csapatában utolsó futóként már a körmömet rágva az izgalomtól vártam a váltást. 196. helyen rajtoltam és 156-on értem célba. Nagyon jól futott a csapatom, javítottunk a tavalyi pozíciónkon 21 helyet. Sikeres Venla zárás után kis pihenés és már izgulhattunk is a fiúkért. Szerencsére nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy lefilmezhettem a Jukola rajtját, és mint, ilyen kiváltságos helyzetben lévő ember, Létra nyakában ülve követhettem el mindezt. Az első osztályú helyemért igazán nem panaszkodom. Vinicz szülinapi ajándékként első futóként rajtolhatott és megízlelhette minden „keserőségét” eme fantasztikus 600 méteres sprintnek a homokban a rajtbójáig. Kemény lehetett le a kalappal előtte. Fantasztikus látvány és élmény végignézni, amint 1600 versenyző megindul és az erdőben a fejlámpák fényében mintha égne az erdő, vagy épp mintha láva folyók kúsznának fel a hegytetőre. Már csak 8 óra és befejeződik a verseny. Egész éjjel nem aludtam, végig hatalmas kivetítő vásznon érkeztek az eredmények, a csapatok váltották egymást az élen. Szaladt az idő. A pálya és a verseny olyannyira megerőltető volt, hogy sokan reggelig aludtak viszont csak egy embernek sikerült a bravúros mutatvány: egy háromlábú széken ülve aludni, úgy hogy csak a kabát támasztja a fejét. (?) Reggel fél nyolckor befutott a győztes váltó a finn Delta csapata. Majd interjúk, eredményhirdetés, közben a PVSK váltója is célba ért. Pakolás és számomra itt véget ért az út, indulás a reptérre. Öt magyar társaságában felszálltam a repülőre és búcsúztam Finnországtól. Ittam egy kis bort a repcsin, hogy ne tűnjön olyan hosszúnak az a két óra, alvás közben gyorsabban repül az idő. Nagyon sok szép élménnyel gazdagodtam, és köszönöm a Hämeenlinnan Suunnistajat klubnak és vezetőinek (Kiitoksia! Kalle Virtanen, Tero Viljanen, Ari Heikkilä ) a tartalmas edzéseken való részvétel és versenyeken való indulás lehetőségének biztosítását.
Kelemen Bernadett
