Újabb fényes érem került a Pécsi Orvosegészségügy Tájékozódási futó szakosztályának vitrinjébe. Mindnyájunk által szeretett és tisztelt        szakosztályvezetőnk, Tihanyi László doktor úr aranyérmet szerzett a Bükk-fennsíkon megrendezett Középtávú Országos Bajnokságon.

Érett ez a siker. Hosszú, fáradságos munka gyümölcse.

Röviden kitérnék sportolói életútjára.

Született 1936.08.29.-én egy verőfényes szombati napon Budapesten, mint egészen kicsi csecsemő. Szülei már fiatalon beiratták általános iskolába, ahol kitűnt társai közül szorgalmával és különleges feladatmegoldó készségével. Nehéz idők voltak. Sokat olvasott, híres emberekről, utazókró, orvosokról. Talán ekkor fogant meg benne a gondolat, hogy embertársai megsegítésére fordítja életét.

Középiskola után felvették az Orvosi Egyetemet. Sikeresen felvételt nyert, majd évek múltán kitűnő eredménnyel végzett. 1960-ban, mint ifjú orvospalánta lépte át a felnőttkor küszöbét.

Átérezvén a sokat emlegetett mondást: „ép testben ép lélek”, a különböző sportok területén történő szárnypróbálgatásai után rálelt az „Ő sportjára”, a tájfutásra, melyben megtalálta, amit keresett: a mozgás mellett a természet szépségét, a fizikai, szellemei és lelki küzdelem összehangoltságát, a vidám baráti társaságot.

Társai felfigyelve kiváló tulajdonságaira megválasztották a Pécsi Orvosegészségügyi SK vezetőjévé, majd látván odaadását és önzetlen szolgálatát megválasztották a Baranya Megyei Tájékozódási Futó Szövetség elnökének, mely pozíciót napjainkban is sikerrel lát el. Munkája elismeréséül Skerletz Iván díjjal jutalmazták.

A több évtizedes csendes munka és poroszkálás után végre ragyogó sportteljesítménynek is örülhettünk.

2012. június 23.-án Bükkfennsíkon került megrendezésre a Középtávú Országos Bajnokság. A rövid távhoz sosem volt kellően robbanékony, a hosszú távon a túlzottan masszív csontozata hátráltatta a jó eredmény elérésében. A középtáv, sok közeli pont, sok precíz technikai feladat. Reméltük, hogy eljött az idő.

Megelőző este szobatársai szemük sarkából csendben szemlélték Laci bácsi arcán alig észrevehető feszültséget. Még Gyurka is lábujjhegyen érkezett meg esti körútjáról, hogy ne zavarja meg a „Nagy Öreget”.

Felvirradt a verseny napja. Csendes öltözködés, könnyű, de alapos bemelegítés. Az országos döntőre már csak öten neveztek. Vannak jobb futók, de a pálya fifikás, Laci pedig rutinos és precíz.

Eldördült a rajtpisztoly. Nem kezd gyorsan, hiszen be kell osztani az erőt. Elnyeli az erdő, jó fél óra magányos küzdelem vár rá.

Mi lélekben vele vagyunk, szurkolunk neki. Jó verseny, jó szurkolás. A célba úgy érkezik, mint görög kollegája az Athéni piactérre. A különbség, hogy nem tudja, hogy győztünk, és hogy folytatja földi pályafutását.

A percek kínos lassúsággal vánszorognak, míg végül a hangszóróban felharsan a titokban remélt mondat: Férfi 75-ös kategóriában bajnok: Dr. Tihanyi László, POEÜ!

Köszönjük Laci, sok sikert a továbbiakban is! Most már menni fog… 

Tóth Jancsika